Legszebb látványt a Bodrogköz felől nyújtanak az egykori Vezúv méretű vulkán maradványhegyei, a sátoros hegyek; innen ered a város neve is: Sátor-hegyek alja új hely, azaz Sátoraljaújhely. Az egykori vármegye-székhelyt a Ronyva-patak szeli ketté; a város keleti része már Szlovákiához tartozik. Az első feljegyzések a településről 904-ből valók, 1261-ben V. Istvántól kapott városi rangot. Többek mellett II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula gróf is alakították a város történelmét, kulturális életét. A főteret az impozáns római katolikus templom uralja. Előtte egy ismeretlen szobrász alkotása, a helyiek által tréfásan csak Vasmancinak nevezett női szobor áll a Dörzsik-forrás kútján. Néhány lépésnyire az ország egyik legnagyobb Kossuth-emlékművét láthatjuk, Gárdos Aladár 1911-ben született alkotását A tér másik oldalán az egykori Zemplén vármegyeháza (ma városháza) barokk épülete emelkedik, falai között a Zempléni Levéltárral. A főteret koraeklektikus házsor szegélyezi. Az építészeti és kulturális örökségek tobzódásán túl a csodás természeti környezet és a nemzetközi hírű Zemplén Kalandpark attrakciói is rengeteg turistát csalogatnak a városba.