Jelentős történelmi események nem kötődnek a falu nevéhez, de mint a Bodrogköz egyik legrégebben lakott települése, mindenképpen figyelmet érdemel. Bár az első írásos emlék 1186-ból való, az Árpád-kori templom megléte már a 11. századra tolja vissza a település eredetét. Mint megannyi más falut és birtokot, Karcsát is adták-vették a főurak. Többek között a Rákóczi, a Mágócsy, majd a Sennyey-család is birtokolta. Számos alkalommal találkozhatunk a község életében szomszédos Pácin falu nevével. Mindig is viszálykodásban álltak egymással. A távoli múltban történt, hogy egy ízben árvíz és belvíz sújtotta Karcsát. A falu úgy döntött, hogy menekülendő az ártól, a víz elvezetése érdekében átvágnak néhány löszbuckát, löszdombot. Sajnálatos módon a megáradt víz éppen Pácin felé távozott, amelynek következtében Karcsa ugyan megúszta a tragédiát, de Pácint csaknem teljesen elöntötte az ár. A falu a horgászok szívéhez is közel áll, hiszen a Karcsa névre hallgató holtág, azaz tó, amelynek egyik partja Szlovákiában, a másik pedig Magyarországon fekszik, gazdag halállománnyal rendelkezik. Horgászásra és fürdőzésre egyaránt alkalmas. A karcsai román stílusú épület rotundája a 11. században épült, amelynek nyugati oldalához száz-egynéhány év múltán egy új, hosszanti hajót húztak fel. A nyugati főbejáratot értékes, ritka kőfaragványok ékesítik. Bár Tompa Mihály költő is vörös márványnak titulálja a templom építőköveit, valójában a zempléni kőbányákból származó vöröses riolitos vulkáni kőzetről (trachit) van szó, amely színe és kiválóan faragható tulajdonsága miatt igen kedvelt volt a kőfaragók körében. A templom keletkezéséhez számos legenda fűződik. Az egyik történet szerint tündérek építették egyetlen éjszaka alatt, véletlenül azonban a Karcsa-tóba ejtették a harangot, amely 100 évente még a víz alatt is megkondul. A karcsaiak, hogy legyen valódi harang a templomukon, haranglábat építettek, amely azért is különleges, mert teljes egészében fából készült. A karcsai tájház az Árpád-kori templom tőszomszédságában áll. A gondosan felújított porta szobáiban látható népi eszközöket, használati tárgyakat, bútorokat és dísztárgyakat a helyi lakosok adták össze, hosszú évek alatt. A kezdeményezés Nagy Géza (1930–2002) etnográfus, helytörténész érdeme, aki pályafutása során több mint kétszáz tanulmányt írt Bodrogköz kulturális értékeiről. A tájház gazdag kiállítása az ő emléke is előtt tiszteleg. A tájház látogatása tárlatvezetéssel igazi. Az anekdoták, legendák és mesék még a fáradtabb turistákat is felüdítik. Kapcsolat Cím: 3963 Karcsa, Táncsics u. 16. Szabadka Béláné (Marika): +36 20 211 9239