Pácinból, a szlovák határt átlépve, mindössze 3,5 km távolságra található Nagykövesd. Már messziről jól kivehető a község közepén emelkedő várdomb, rajta a romjaiban is impozáns látványt nyújtó, sziklára épített várral, amelynek megmaradt bástyafalai évszázadokon át véres történelmi ütközetek szemtanúi voltak. A köznyelv a várat a Bodrogköz „szemének” is nevezi, mivel ellátni innen egészen Tokajig, a Zemplénig és a Kárpátok déli vonulatáig. Nagykövesdet a 13. században említi először oklevél, de a falut már a korai Árpád-korban is lakták. A bodrogközi településekre jellemző módon a történelem folyamán Nagykövesdnek is számos birtokura volt; vonzóvá elsősorban a stratégiai fontosságú várerődítménye tette. A vár romjai között ma is megvan a ciszterna, amely igazolja, hogy az építmény valaha híres kőkúttal rendelkezett. Az épület legépebben fennmaradt része a déli ágyútorony magasan ívelő csonkja és a palotaszárny falai, amelyek egykor várudvart zártak körbe. A 15. században Ján Giskra, a híres huszitavezér vette be a várat, akitől pár év múlva Hunyadi Mátyás foglalta vissza. Az erődítmény körüli fegyveres csatározások jó része azonban a főurak egymás közti viszálykodásainak volt köszönhető. A 16–17. században az építmény számos ostromot szenvedett el és számos tulajdonost cserélt, mivel az Erdélyi Fejedelemség és a királypárti Magyarország ütközőzónájában állt. Vesztét az okozta, hogy a 17. század utolsó harmadában Soós György, az akkori tulajdonos, belekeveredett a Wesselényi Ferenc-féle, I. Lipót császár elleni főnemesi összeesküvésbe. Megtorlásképpen 1673-ban Cobb császári generális felgyújttatta a várat. Köveit a 18. század óta a környékbeliek használták építőanyagként, jórészt ebből épült a mai is álló, bár többször átalakított Szirmay-Fischer kastély és a vár közelében álló római katolikus templom is. Kapcsolat Honlap: https://velkykamenec.sk/hu/