A település az ukrán magyar szlovák hármas határ közelében, a Latorcától délre helyezkedik el. Elrendezése négyzetszerű, és a folyó egykori mederrendszere veszi körbe. Első írásos említése a 14. századból való. A Tárkányi nemzetség egykori kastélyát, amely eredetileg várnak épült és a második világháborúban megsérült, 1967-ben lebontották, csupán a kastélypark részei maradtak fenn. A falu határában 3 kis kiterjedésű erdei területet nyilvánítottak védetté, a Battyáni-ártér Nemzeti Természeti Rezervátumot, a Latorca-ártér Nemzeti Természeti Rezervátumot, és a Zétényi-ártér Természetvédelmi Rezervátumot. Kiterjedésük 121,87 hektár, és az eredetileg a tájegységre jellemző, alföldi jellegű ártéri erdők maradványai találhatóak itt. Éppen ezen a részen, Szirénfalva (Ptrukša) és Battyán (Boťany) határában lép a Latorca folyó a Kelet-Szlovákiai síkságra. Először észak-nyugati irányban folyik, Csicsertől délre fordul nyugatra, majd nagyjából a Laborc torkolatának magasságában tovább halad délnyugati irányba. A Latorca az Ondavával, Zemplén településtől észak-keletre egyesül (tengerszint feletti magasság 94,5 m), és innen mint Bodrog folyik tovább. Igazi látványossága a Latorca folyó felett 7 méter magasságban átívelő, 45 méter hosszú, fapallós lengőhíd, amely Battyánt köti össze Szirénfalvával. A Latorca medre és mellékágai ideálisak a vízitúrázáshoz. A folyó gátján vezető útvonal kiváló a kerékpározáshoz, így könnyen eljuthatunk egészen Bodrogszerdahelyig (Streda nad Bodrogom). Battyántól keletre található a Kelet-Szlovákiai síkság leggazdagabb ivóvízbázisa. A településen megtekinthetünk egy impozáns, 1907-ben felszentelt neogótikus római-katolikus templomot. Elődje, egy 17. századi evangélikus templom volt, amely megrongálódott, és katolikusként építették újjá. Látványosság még az 1648 és 1650 között épült későreneszánsz kastély, amelynek fennmaradt az 1706-ból származó eredeti reneszánsz kápolnája, melyet 1740-ben barokk stílusban átépítették, majd 1899-ben három szárnyát lebontották. A falu teljes területe a Latorca Tájvédelmi Körzethez tartozik. Az Erdőhát Tájvédelmi Körzet után az ország második síkvidéki, nagy kiterjedésű védett területe. Jelenleg a Latorca Tájvédelmi Terület kiterjedése 23 198 hektár, és a Kelet-Szlovákiai síkság jelentős részét elfoglalja, az ukrán határtól a magyar határig. Az értékes vízi fajok közül megtalálható itt a tavirózsa, sárga vízitök, sulyom, hernyópázsit és még számos más faj is. A terület elhelyezkedésénél fogva a távolabbi vidékekről ideérkező madarak vonulási útvonalának fontos megállója. Az élővilág különleges képviselői közül érdemes megemlíteni a sisakos sáskát, az ájtatos manót, a mocsári teknőst, a vörös gémet, a kis kócsagot, a nagy kárókatonát, a rétisast, a függőcinegét és a denevéreket. A Battyáni Ártér is nemzeti természeti rezervátum. Területe az Állami Természetvédelmi Hivatal, illetve a Latorca Tájvédelmi Terület kezelőségének felügyelete alatt áll. Kiterjedése 40,6300 hektár, 1967-ben nyilvánították védetté. A védettség tárgyát az alábbi növényi társulások alkotják: a Latorca-völgy folyam-öblözetének növényzete, túlnyomórészt a kőrises (Fraxinus excesior) társulásokkal gazdagított kocsányos tölgyesek (Quercus robur). A nemzeti természetvédelmi rezervátum a Latorca európai értékű élőhelyek rendszerének részét képezi, amely a Natura 2000 rendszerbe is besorolást nyert.