A várost a tatárjárás után alapították. Nevét először egy 1261-ben, István herceg által kiadott kiváltságlevélben, a város alapítólevelében említik. A Sátoraljaújhely fölötti sátoros hegyek valaha egy összefüggő vulkáni hegyet képeztek, amely felrobbant, és a mai Zsólyomka-völgynél és a Május-kút völgynél kettészakadt. Ezek mentén járható be napjainkban a Vulkán-túra. A város magyar ajkúakkal való betelepítésével egy időben épült meg a sátoraljaújhelyi vár. A Várhegyre emelt várat az Árpád-kori források többször castrum Patak néven, azaz pataki várként említették, mivel a terület a pataki ispánság fennhatósága alatt állt. Az épületének mára csak romjai maradtak fenn. Területén jelenleg régészeti ásatások folynak. A város a hegyaljai szőlő- és bortermelés, illetve a borkereskedelem egyik központja volt, és ma is az. 1935-ben Sátoraljaújhelyen, a város fölé magasodó Szár-hegyen állították fel a 100. országzászlót. Ekkor határozták el, hogy az odavezető út mentén, 14 stáción megörökítik a trianoni békeszerződés során elszakított 38 város nevét és címerét. Vele szemközt a Szent István Kápolna koronázza a hegyet. Festői látvány tárul a természetjárók szeme elé, amikor végig tekintenek a rég kialudt vulkáni hegy erdő borította peremén. Ezek a Sátoros hegyek, amelyek sátor formájukról kapták nevüket; később az egész hegységet róluk nevezték el. (Zemplén = Sátor-hegység).