Már a kőkorban is lakott volt ez a Latorca folyó határolta vidék. Az ásatások szerint a vaskor, a bronzkor, illetve a római kor idején is éltek itt emberek. Leleszt 1220-ban, első írásos említésekor Lelez néven tartották számon. 1180-ban apátságot alapítottak itt, amely a tatárjárásig fennmaradt. A tatárdúlás után is visszatért a hitélet, Lelesz újra uradalmi központ lett. Állítólag II. Endre magyar király 1213-ban az itteni templomban helyezte el meggyilkolt hitvese, Gertrúd királyné jobb kezét, amellyel az őt megtámadó főurak ellen védekezett. Más feltevések szerint a királyné szívét is itt rejtették el, sőt maga a királyné is itt alussza örök álmát. A történelmi korszak ismerős lehet Katona József Bánk bán című drámájából. No de mi látnivaló akad még itt? A leleszi premontrei rendház ún. hiteleshely (közjegyzőség) is volt, így rendkívül gazdag, történelmi iratanyaggal rendelkezett. Sajnos az iratok és levelek később hol Munkácsra, hol Budára kerültek, hol megsemmisültek. A csaknem hétszáz éves gótikus római katolikus templom, és a több mint kétszáz éves református templom a környező településekről is idevonzza a híveket. Minden látnivaló közül az impozáns méretű premontrei kolostor a legismertebb, amelynek megtekintése miatt még a határon túlról is ideutaznak a turisták. Boleszló váci püspök még III. Béla király uralkodása idején (1180-ban) alapította a leleszi apátságot, amely a térség legrégebbi, egyben legnagyobb monostora. A monumentális épületegyüttes valamelyest kiállta az idők próbáját, viszont az apátság Szent Kereszt tiszteletére emelt temploma a tatárjáráskor csaknem elpusztult. A tatárok elvonulása után szerencsére sikerült helyreállítani, és Lelesz továbbra is prépostság maradt. Később, a reformáció idején, a legkevésbé sem ügyeltek az építészeti stílusjegyek megőrzésére, de szerencsére a kolostor részét képező Szent Mihály kápolna 14. századi gótikus freskói fennmaradtak, így napjainkban újra láthatók. 1945 után a kolostorban mezőgazdasági szakközépiskola működött, az értékes kápolna pedig műtrágyaraktárként szolgált. 1994-ben a tönkrement épületek visszakerültek a premontreiek birtokába, akik mindmáig gondoskodnak arról, hogy az itt látható értékek megmaradjanak az utókor számára is. A nem éppen apró, 70 méter hosszú és 5 méter széles 15. századi híd alig észrevehetően bújik meg a főút mellett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mit keres vajon itt, a semmi közepén? A híd akkor épült, amikor a Ticce még erre is folyt. A mederszabályozás utáni holtágak kiszáradtak, így a híd alatt manapság csupán bőséges esőzések vagy hóolvadás után találhatunk vizet. Szent Gotthárd szobrát a 18. században a szerzetesek helyezték ide, s a szent egyben a híd névadója is lett. Az elnevezése annak ellenére megmaradt, hogy a szobor csak 1948-ig állt eredeti helyén. A híd különlegessége, hogy még ma is használható, annyi korlátozással, hogy motoros gépjárművek nem hajthatnak fel rá. Kapcsolat Cím: 076 84 Leles, Szlovákia Telefon: +421 56 636 23 23