Borovszky Samu Zemplén vármegye-monográfiája szerint, Boly környéke már ősidők óta lakott, és a honfoglalás korában is település állt itt. A Rákóczi-szabadságharc szintén érintette, mivel a község határában ütközet volt; 1888-ban pedig árvíz és tűz tett benne kárt. A helyi római katolikus templom építési ideje ismeretlen. A környéket a 15. századtól a Pányiak majd a Semseyek és Túróczyak birtokolták. A védett területek közül a Latorca Natura 2000 területet találjuk itt, valamint Királyhelmec külterületével határosan, a Bólyi tőzegláp rezervátumot. A Latorca árterében a gémek legkülönbözőbb fajtáit fedezhetjük fel: a leggyakoribb a szürkegém, sokkal ritkább a veszélyeztetett bakcsó és a vörösgém. Az apró halak elfogására a jégmadár rendezkedett be, táplálékát a vízbe bukva szerzi meg, előtte hosszan lesben ül a víz fölött elnyúló ágakon. A jégmadár a Latorca és mellékágai mentén él, csak tiszta vizű helyet választ, és kizárólag ott tud fennmaradni, ahol a partszegély is jó állapotban van. A Tiszahát síkságának egyik fennmaradt tőzeglápja a ritkaságszámba menő természetes égeres-nyíres típusú erdő, amelyben zsombékszerű telepeket képez a Molinia caerulea, azaz a nyugati kékperje növényzet. A területet 1967-ben nyilvánították védetté. Kiterjedése 136.351 m2. A rezervátum tudományos-kutatási területként szolgál.